60 perc futás, gyaloglás nélkül
Összesen: 60 perc futás
Időpont: 18.00 órától – estébe hajló futás
Terep: Szigetmonostori cukrászdától a vízkelőig – a Rév utcáig a gáton – Pócsmegyerre a gáton – vissza a gáton a vízkelőig – a cukrászdáig
Megjegyzés: Elég morcos voltam egész nap, a leginkább egy hisztis picsához hasonlítottam, akinek reggel elgurult a gyógyszere. Nem is nagyon szóltak hozzám az emberek. Hozzáteszem, én sem hozzájuk, így aztán különösebb konfliktus nélkül cammogtam haza, hogy felöltsem magamra a már mosásra igencsak érett futófelszerelésnek kinevezett holmikat. Kedvetlenül, durcásan vágtam neki az edzésnek, s még szerencse, hogy az utolsó pillanatban felvettem a második pulóvert is, mert idő közben rádöbbentem, hogy igencsak hideg van. Lassan kezdtem a futást. Nem akartam magam megterhelni nagyon, mivel tegnap lenyomtam 1 órát és ma pedig a futás után táncpróbára kellett még mennem. Ennek megfelelően igen lassan is haladtam. Tutira mentem. 8-9 perc után bár beállt a légzésem, de lábaimban éreztem az előző napi nagy kalandot. Harminc perc után úgy döntöttem, hogy minimum negyven percet lefutok. Végül a 40 perc környékén már az 50-re gondoltam, s végül az 1 órára, amelyet sikeresen teljesítettem, sőt az utolsó 10 percben fokoztam is a tempót, ugyanakkor kevesebb távot tettem meg, mint az előző nap. Percben mérve kb. 3 percet jelent ez. De nem bántam, hiszen egy pólócsere után indultam is tovább táncpróbára, amitől eléggé be voltam rezelve, miszerint lehet, hogy a lábaim feladják majdan a szolgálatot. És láss csodát! Pont az ellenkezője történt. Nagyon jól bírtam a nagy tempót. A tüdőm remekül dolgozott, a lábam pedig nagyszerűen helyt állt. Charlie-t hallgattam egész úton. Egy kicsit unalmas volt, de felfigyeltem a szövegekre. Nem is olyan rossz. Az utolsó 15 percben Zorán is felbukkant, ami számomra egy kicsit modorosnak tűnt. Egy kicsit egysíkú a zenéje. Honap a cigányoktatás okán nem futok, ami nem is baj, viszont péntekre valami vadóc zenét töltök le: most hirtelen a Doors jutott az eszembe.
Fizikum: A bemelegítésre most nagyobb hangsúlyt fordítottam mint tegnap, de szerintem még mindig nem eleget. 15-17 perc táján a jobb térdembe többször is bele nyílalt a már ismerős fájdalom, némi pánikot keltve ezáltal. Éreztem egy kis túlterheltséget is, de nagyobb gond nélkül nyomtam le az 1 órát. A boltban ismét megjegyezték, hogy egyre jobban látszik rajtam az edzettség, táncpróbára pedig egy szűkebb fazonú Szigetmonostor címeres pólót gond nélkül fel mertem venni. Az egyik táncos nő dicsérte a vállaimat. No, ezt is megéltem! A lábaim a táncpróba után sem fájnak, de érezni lehet a terheltség mértékét.
Zöldsziget Táncegyüttes: Szigetmonostori Fotóklub®
Időpont: 18.00 órától – estébe hajló futás
Terep: Szigetmonostori cukrászdától a vízkelőig – a Rév utcáig a gáton – Pócsmegyerre a gáton – vissza a gáton a vízkelőig – a cukrászdáig
Megjegyzés: Elég morcos voltam egész nap, a leginkább egy hisztis picsához hasonlítottam, akinek reggel elgurult a gyógyszere. Nem is nagyon szóltak hozzám az emberek. Hozzáteszem, én sem hozzájuk, így aztán különösebb konfliktus nélkül cammogtam haza, hogy felöltsem magamra a már mosásra igencsak érett futófelszerelésnek kinevezett holmikat. Kedvetlenül, durcásan vágtam neki az edzésnek, s még szerencse, hogy az utolsó pillanatban felvettem a második pulóvert is, mert idő közben rádöbbentem, hogy igencsak hideg van. Lassan kezdtem a futást. Nem akartam magam megterhelni nagyon, mivel tegnap lenyomtam 1 órát és ma pedig a futás után táncpróbára kellett még mennem. Ennek megfelelően igen lassan is haladtam. Tutira mentem. 8-9 perc után bár beállt a légzésem, de lábaimban éreztem az előző napi nagy kalandot. Harminc perc után úgy döntöttem, hogy minimum negyven percet lefutok. Végül a 40 perc környékén már az 50-re gondoltam, s végül az 1 órára, amelyet sikeresen teljesítettem, sőt az utolsó 10 percben fokoztam is a tempót, ugyanakkor kevesebb távot tettem meg, mint az előző nap. Percben mérve kb. 3 percet jelent ez. De nem bántam, hiszen egy pólócsere után indultam is tovább táncpróbára, amitől eléggé be voltam rezelve, miszerint lehet, hogy a lábaim feladják majdan a szolgálatot. És láss csodát! Pont az ellenkezője történt. Nagyon jól bírtam a nagy tempót. A tüdőm remekül dolgozott, a lábam pedig nagyszerűen helyt állt. Charlie-t hallgattam egész úton. Egy kicsit unalmas volt, de felfigyeltem a szövegekre. Nem is olyan rossz. Az utolsó 15 percben Zorán is felbukkant, ami számomra egy kicsit modorosnak tűnt. Egy kicsit egysíkú a zenéje. Honap a cigányoktatás okán nem futok, ami nem is baj, viszont péntekre valami vadóc zenét töltök le: most hirtelen a Doors jutott az eszembe.
Fizikum: A bemelegítésre most nagyobb hangsúlyt fordítottam mint tegnap, de szerintem még mindig nem eleget. 15-17 perc táján a jobb térdembe többször is bele nyílalt a már ismerős fájdalom, némi pánikot keltve ezáltal. Éreztem egy kis túlterheltséget is, de nagyobb gond nélkül nyomtam le az 1 órát. A boltban ismét megjegyezték, hogy egyre jobban látszik rajtam az edzettség, táncpróbára pedig egy szűkebb fazonú Szigetmonostor címeres pólót gond nélkül fel mertem venni. Az egyik táncos nő dicsérte a vállaimat. No, ezt is megéltem! A lábaim a táncpróba után sem fájnak, de érezni lehet a terheltség mértékét.
Zöldsziget Táncegyüttes: Szigetmonostori Fotóklub®
Kommentek