41 perc futás, gyaloglás nélkül

Időpont: 19.40 órától – esti futás
Terep: Szigetmonostori kis Duna ági gát, Pócsmegyer faluig – ugyanez vissza – Szigetmonostori kis Duna ági gát a szentendrei rév irányába (gát).
Megjegyzés: A futás előtti éjszaka nagyon későn feküdtem le, 3.00 óra környékén, mivel nagy tempóban újságot írok, hogy mennél hamarabb lepattanhassak a faluból egy kicsit a nőmhöz, illetve, hogy kipróbálhassam magam a híres tatai tavak környéki terepen. Remélem, hogy csütörtök este már ott róhatom a körcikkeket. Bevallom, hogy a kései lefekvéshez a Taxidermia című magyar nagyjátékfilm megtekintése is hozzájárult. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit elmélyülni egy különleges ontológiai fejtegetésbe, melynek középpontja az ember, mint matéria áll, melynek mozgatói az alapvető létszükségletekből generálódó, vágyként megfogalmazódó ösztönök: dugás, zabálás, félelem az elmúlástól. Egyébként a futás élményét ma két részre bonthatnám: Az első 26 perc prímán ment, nagyon örültem, hogy teljesen rendbejött a térdem. Gyakran elfeledkeztem az önnön magam megfigyeléséről, és egészen kikapcsoltam a gondolataimat, kiragadva ezáltal a hétköznapi ego-kalandok gyakorta fájdalmas identitáskeresési harcából. Már az első 3 km megtétele után éreztem, hogy gyors a tempó, 40 másodperccel hamarabb érkeztem Pócsmegyerre, mint a korábbi futásoknál. Ez az úgymond előny Szigetmonostorra visszaérve is megmaradt, bár igyekeztem időnként visszavenni a tempóból, hogy szenvedés nélkül bírja az utolsó 12-14 percet. Ez a szakasz azonban nem esett túl jól. Elnehezedtek a tagjaim, a levegővétel is időnként nehézkes volt, 6 perccel a befejezés előtt még a gátról is majdnem lefutottam. Végül a szokásos idővel értem vissza a szigetmonostori táblához, némi tempófokozással, amelyet tovább növeltem még egy perc erejéig. Az Oasis és Cseh Tamás is elég unalmas volt, de arra tökéletes, hogy ne figyeljek állandóan a légzésemre, ami nem lehetet nagyon gáz, mert a gáton úgy elfutottam két lány mellett, hogy csak akkor vettek észre, amikor közvetlenül melléjük értem. Nem kicsit ijedtek meg. Sapka és kesztyű nélkül futottam, a tréningruha cipzárja a szívem vonaláig le volt húzva
Fizikum: Jobban is bemelegíthettem volna, azonban siettem, hogy még mielőtt bezár a közért, tudjak vásárolni némi magas-c elnevezésű gyümölcslevet és valami könnyed ételt. A futás közben jutott eszembe, hogy hétfőn egy órával hamarabb zárnak, így éhen maradok. A tagjaim jól bírták az edzést, semmiféle probléma nem lépett fel. Időnként mintha zihált volna egy kicsit a tüdőm. A futás után nem lett lábfájdalmam. Most már bátran ki merem mondani, hogy kezd hozzászokni a terheléshez a szervezetem. Hamarosan kipróbálom az 50 perces folyamatos futást, de ma még türelemre intem magam.


Két templom:  Szigetmonostori Fotóklub®