60 perc futás, gyaloglás nélkül
Összesen: 60 perc futás
Időpont: 17.50 órától – estébe hajló futás
Terep: Szigetmonostori cukrászdától a vízkelőig – a Rév utcáig a gáton – Pócsmegyerre a gáton – vissza a gáton a vízkelőig – az Árpád útig a cukrászda előtt betonúton – Árpád úton az új telkekig
Megjegyzés: Egy kissé aggódtam a futás előttem, mert két napot kihagytam, illetve vissza kellett időben érnem a Polgármesteri Hivatalba a Kulturális Bizottság ülésre. Három témában is érintve voltam: Faluház felújítás, éves Munkaterv, Térségi Kulturális Seregszemle. Így aztán a bemelegítés rövidre sikerült, ezért még egy újabb aggodalmam volt, hogy bírni fogom-e a futást. A tatai tópart után kissé furcsa volt újra a kietlen gáton lihegni, de jól esett a puha ázott talajon haladni Pócsmegyer irányába. Nagyon szépek voltak a felhők és hihetetlenül letisztult volt a levegő: több kilóméter távolságból is tű élesen lehetett látni az épületeket. Nem terveztem meg előre a futóidőt, de azt éreztem, hogy az előző 50 perces teljesítményem alá nem illik mennem. A 40. percben felszabadultan haladtam előre és úgy döntöttem, hogy ha esik, ha fúj, 1 egész órát fogok folyamatosan futni. Egy hónap edzés után, még kimondani is hihetetlen számomra ezt. A levegővétel 8-9 perc körül rendeződött, az izmaim (már ami van) jól bírták, a jobb térdem is tökéletesen működött. Iszonyatosan feldobva éreztem magam az utolsó 8-9 perc alatt, ami órákkal a futás után is érezteti hatását. A bizottsági ülésen kissé túl is voltam pörögve, utána pedig letoltam 2 Heineken sört, ami nagyon jól esett, mint mindig. Charlie-t hallgattam a futás alatt. Tök jó volt! Holnap a néptánc előtt biztos, hogy edzek egyet. Azt még nem tudom, hogy mennyi időt fogok rá szánni. Az egy óra futás tényét még nem dolgoztam fel teljesen fejben. A krimóban kinevetett egy srác azért mert futok. Ő azt mondta, hogy minek az, hiszen ahová siet, oda időben elindul, ahová nem siet, oda meg nem érdemes futni. Nem mondtam neki semmit, csupán mosolyogtam egyet. Azt hiszem nem értené meg, hogy miért is futok, hiszen magam sem tudom igazán. Egy biztos, hogy kurva jó érzés!
Fizikum: A rövid bemelegítés után nem sok jót vártam magamtól. A futás közbeni ellenőrzéseim során azonban mindig mindent rendben találtam. Most azon gondolkodom, hogy mire is panaszkodhatnék. Talán a jobb térdemet említeném meg, ami egy-egy röpke pillanatig enyhén éreztette, hogy nem kell azért nagyon duhajkodni. Amúgy minden ok. Amennyiben Isten is úgy akarja, holnap újra ringbe szállok.
A krímó előtt: Szigetmonostori Fotóklub®
Időpont: 17.50 órától – estébe hajló futás
Terep: Szigetmonostori cukrászdától a vízkelőig – a Rév utcáig a gáton – Pócsmegyerre a gáton – vissza a gáton a vízkelőig – az Árpád útig a cukrászda előtt betonúton – Árpád úton az új telkekig
Megjegyzés: Egy kissé aggódtam a futás előttem, mert két napot kihagytam, illetve vissza kellett időben érnem a Polgármesteri Hivatalba a Kulturális Bizottság ülésre. Három témában is érintve voltam: Faluház felújítás, éves Munkaterv, Térségi Kulturális Seregszemle. Így aztán a bemelegítés rövidre sikerült, ezért még egy újabb aggodalmam volt, hogy bírni fogom-e a futást. A tatai tópart után kissé furcsa volt újra a kietlen gáton lihegni, de jól esett a puha ázott talajon haladni Pócsmegyer irányába. Nagyon szépek voltak a felhők és hihetetlenül letisztult volt a levegő: több kilóméter távolságból is tű élesen lehetett látni az épületeket. Nem terveztem meg előre a futóidőt, de azt éreztem, hogy az előző 50 perces teljesítményem alá nem illik mennem. A 40. percben felszabadultan haladtam előre és úgy döntöttem, hogy ha esik, ha fúj, 1 egész órát fogok folyamatosan futni. Egy hónap edzés után, még kimondani is hihetetlen számomra ezt. A levegővétel 8-9 perc körül rendeződött, az izmaim (már ami van) jól bírták, a jobb térdem is tökéletesen működött. Iszonyatosan feldobva éreztem magam az utolsó 8-9 perc alatt, ami órákkal a futás után is érezteti hatását. A bizottsági ülésen kissé túl is voltam pörögve, utána pedig letoltam 2 Heineken sört, ami nagyon jól esett, mint mindig. Charlie-t hallgattam a futás alatt. Tök jó volt! Holnap a néptánc előtt biztos, hogy edzek egyet. Azt még nem tudom, hogy mennyi időt fogok rá szánni. Az egy óra futás tényét még nem dolgoztam fel teljesen fejben. A krimóban kinevetett egy srác azért mert futok. Ő azt mondta, hogy minek az, hiszen ahová siet, oda időben elindul, ahová nem siet, oda meg nem érdemes futni. Nem mondtam neki semmit, csupán mosolyogtam egyet. Azt hiszem nem értené meg, hogy miért is futok, hiszen magam sem tudom igazán. Egy biztos, hogy kurva jó érzés!
Fizikum: A rövid bemelegítés után nem sok jót vártam magamtól. A futás közbeni ellenőrzéseim során azonban mindig mindent rendben találtam. Most azon gondolkodom, hogy mire is panaszkodhatnék. Talán a jobb térdemet említeném meg, ami egy-egy röpke pillanatig enyhén éreztette, hogy nem kell azért nagyon duhajkodni. Amúgy minden ok. Amennyiben Isten is úgy akarja, holnap újra ringbe szállok.
A krímó előtt: Szigetmonostori Fotóklub®
Kommentek