50 perc futás, gyaloglás nélkül
Összesen: 50 perc futás
Időpont: 19.50 órától – esti futás
Terep: Tata Öreg-tó – A vártól a tófarokig, majd vissza – a vár előtt elfutva a gimnáziumig, majd vissza – a nagy buszmegálló előtt elfutva egy lakótelepi részre (gőzöm sem volt, hogy merre járok)
Megjegyzés: Eredetileg a Cseke-tó körül szerettem volna kutyagolni, de nem sikerült, mert olyan sötét volt a terep, hogy jobbnak láttam egy kicsit kevésbé para helyet keresni. A tatai edzőtábor előtt elhaladva, erőt merítvén elszántam indultam az Öreg-tó irányába. Eredetileg fél órát terveztem, de annyira jól éreztem magam a bőrömben, hogy viszonylag lazán lekergettem a nem várt 50 percet, melynek örömére úgy döntöttem, hogy ha a következő nap sem lesz semmi különösebb fájdalmam, akkor ismét futok egyet, mert miért is ne. Az idő viszonylag hideg volt, a két pulcsi lazán bejátszott. A tó és környezete gyönyörű, élvezet ilyen helyen loholni. A cipő kényelmes volt. Nem tudok panaszkodni semmire. A betonon futástól egy kicsit be voltam tojva, de semmi gond nem volt vele, jól bírták a lábaim a kemény talajt a gátfutások után. Oasis és Cseh Tamás untatott a fülembe dalolászva. Beleolvastam az imént az előző írásaimba, és kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy időnként mennyire nem tudok írni, s amit mégis kipréselek magamból, az is tele van szarvashibákkal. Bocs, de nem javítom ki őket!
Fizikum: Jó hosszan melegítettem be. Sok nyújtási gyakorlatot végeztem, melynek meg is lett az eredménye, amely abban mutatkozott, hogy semmilyen fajta lábkín nem jelentkezett az „utazás” során. A tüdőm is jól érezte magát, így aztán nem is lihegem túl a dolgot, már csak azért sem, mert nagyon fáradtan írom eme sorokat be a gépbe. Jó, hogy magammal vittem Tatára a futócuccot.
A tatai vár: Az Öreg-tó partján
Időpont: 19.50 órától – esti futás
Terep: Tata Öreg-tó – A vártól a tófarokig, majd vissza – a vár előtt elfutva a gimnáziumig, majd vissza – a nagy buszmegálló előtt elfutva egy lakótelepi részre (gőzöm sem volt, hogy merre járok)
Megjegyzés: Eredetileg a Cseke-tó körül szerettem volna kutyagolni, de nem sikerült, mert olyan sötét volt a terep, hogy jobbnak láttam egy kicsit kevésbé para helyet keresni. A tatai edzőtábor előtt elhaladva, erőt merítvén elszántam indultam az Öreg-tó irányába. Eredetileg fél órát terveztem, de annyira jól éreztem magam a bőrömben, hogy viszonylag lazán lekergettem a nem várt 50 percet, melynek örömére úgy döntöttem, hogy ha a következő nap sem lesz semmi különösebb fájdalmam, akkor ismét futok egyet, mert miért is ne. Az idő viszonylag hideg volt, a két pulcsi lazán bejátszott. A tó és környezete gyönyörű, élvezet ilyen helyen loholni. A cipő kényelmes volt. Nem tudok panaszkodni semmire. A betonon futástól egy kicsit be voltam tojva, de semmi gond nem volt vele, jól bírták a lábaim a kemény talajt a gátfutások után. Oasis és Cseh Tamás untatott a fülembe dalolászva. Beleolvastam az imént az előző írásaimba, és kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy időnként mennyire nem tudok írni, s amit mégis kipréselek magamból, az is tele van szarvashibákkal. Bocs, de nem javítom ki őket!
Fizikum: Jó hosszan melegítettem be. Sok nyújtási gyakorlatot végeztem, melynek meg is lett az eredménye, amely abban mutatkozott, hogy semmilyen fajta lábkín nem jelentkezett az „utazás” során. A tüdőm is jól érezte magát, így aztán nem is lihegem túl a dolgot, már csak azért sem, mert nagyon fáradtan írom eme sorokat be a gépbe. Jó, hogy magammal vittem Tatára a futócuccot.
A tatai vár: Az Öreg-tó partján
Kommentek