12 perc futás – 4 perc gyalog x 5
Összesen: 60 perc futás, 20 perc gyalog = 80 perc
Időpont: 18.15 órától – sötét futás
Terep: Szigetmonostori kis Duna ági gát, Pócsmegyer irányába – ugyanez vissza – Szigetmonostori kis Duna ági gát a szentendrei rév irányába – Vízkelőtől betonúton vissza a faluba – Árpád út és új telkek – Szigetmonostor nagy Duna ági gáton a Dunakeszi kompig. Földút (gát), betonút
Megjegyzés: Szokásomhoz híven egyedül futottam. Egy napot kihagytam. A testületi-ülés okán, ismét nagyon későn feküdtem le, hajnal 2.00 óra után. Egész nap fáradtan sértegettem a mit sem sejtő, fegyvertelenül közeledő helyi emberanyagot. Időnként eszembe ötlött a nap folyamán megváltássá idealizált futóedzés reményteli lehetősége. Elindulás előtt ügyeltem a cipő befűzésére. Ha körülményesen is, de tartottam a nagyszobában egy rövid bemelegítést, miután befejeztem a sportkrémezést és az önmasszírozást. Az egynapos szünet alatt szinte teljes mértékben regenerálódtak a lábaim. Egyedül a jobb vádlimban éreztem feszítő nyomást. Változtattam az útvonalon. Írány a szomszéd falu, majd Horány. Jó volt a betonnál sokkal puhább földgáton futni. Egyetlen nehézséget a talaj egyenetlensége jelentett, melynek lábromboló hatása percről percre egyre jobban kifejtette alattomos tevékenységét, leginkább a bokákban és a térdekben. Ennek ellenére kellemes 3x12 perc volt. A betonútra érve bádogemberként (izomláz) küzdöttem tovább. A jobb külső térdnél, a külső csont mintha ki akart volna csúszni a helyéről, majd lassan eltompult a fájdalom. Jól bírtam a 12 perces szériákat, és jól mentek a futás-gyaloglás váltások is. A tüdőm remekül dolgozott, az a kurva cigarettafüst viszont még mindig gyakran belégzésre kerül. Időnként egészen laza és felszabadult voltam. Különösebb erőfeszítés nélkül teltek perceim, olyannyira elfeledkeztem a hazatérésről, hogy az utolsó futószakasz után 45 perces sétára volt szükségem ahhoz, hogy hazataláljak. Ekkor tudatosult bennem, hogy valójában milyen hideg is van. Elégedetten vettem le a futócipőt. Ez volt az első olyan futásom, amely után egyértelműen kimondhatom azt, hogy látványosan fejlődtem. Csak bírják a lábaim! Cseh Tamás és Bad Religion voltak a kísérő zenekarok. Jó társnak bizonyultak ismét. A következő edzés előtt fel kell töltenem az MP3 lejátszót, nem szeretném, ha a semmi közepén maradnék egyedül. OASIS letöltés: 36%. Iszonyúan lassú.
Fizikum: Fáradtan indultam neki, de jól bírtam. A jobb térdem ismét hozta a cseszegetős formáját, a gyengébbik bal láb viszont hibátlanul működött. A gyomromban éreztem egy darabig egy kis nyomást. Jó kis futás volt. Sokat haladtam. Az edzés után a szokásos térdfájdalmak jelentkeztek, elég jelentős erővel. Remélem, hogy rövid idő alatt meg tudom nevelni a térdeimet. Amúgy minden nagyon fasza volt.
Időpont: 18.15 órától – sötét futás
Terep: Szigetmonostori kis Duna ági gát, Pócsmegyer irányába – ugyanez vissza – Szigetmonostori kis Duna ági gát a szentendrei rév irányába – Vízkelőtől betonúton vissza a faluba – Árpád út és új telkek – Szigetmonostor nagy Duna ági gáton a Dunakeszi kompig. Földút (gát), betonút
Megjegyzés: Szokásomhoz híven egyedül futottam. Egy napot kihagytam. A testületi-ülés okán, ismét nagyon későn feküdtem le, hajnal 2.00 óra után. Egész nap fáradtan sértegettem a mit sem sejtő, fegyvertelenül közeledő helyi emberanyagot. Időnként eszembe ötlött a nap folyamán megváltássá idealizált futóedzés reményteli lehetősége. Elindulás előtt ügyeltem a cipő befűzésére. Ha körülményesen is, de tartottam a nagyszobában egy rövid bemelegítést, miután befejeztem a sportkrémezést és az önmasszírozást. Az egynapos szünet alatt szinte teljes mértékben regenerálódtak a lábaim. Egyedül a jobb vádlimban éreztem feszítő nyomást. Változtattam az útvonalon. Írány a szomszéd falu, majd Horány. Jó volt a betonnál sokkal puhább földgáton futni. Egyetlen nehézséget a talaj egyenetlensége jelentett, melynek lábromboló hatása percről percre egyre jobban kifejtette alattomos tevékenységét, leginkább a bokákban és a térdekben. Ennek ellenére kellemes 3x12 perc volt. A betonútra érve bádogemberként (izomláz) küzdöttem tovább. A jobb külső térdnél, a külső csont mintha ki akart volna csúszni a helyéről, majd lassan eltompult a fájdalom. Jól bírtam a 12 perces szériákat, és jól mentek a futás-gyaloglás váltások is. A tüdőm remekül dolgozott, az a kurva cigarettafüst viszont még mindig gyakran belégzésre kerül. Időnként egészen laza és felszabadult voltam. Különösebb erőfeszítés nélkül teltek perceim, olyannyira elfeledkeztem a hazatérésről, hogy az utolsó futószakasz után 45 perces sétára volt szükségem ahhoz, hogy hazataláljak. Ekkor tudatosult bennem, hogy valójában milyen hideg is van. Elégedetten vettem le a futócipőt. Ez volt az első olyan futásom, amely után egyértelműen kimondhatom azt, hogy látványosan fejlődtem. Csak bírják a lábaim! Cseh Tamás és Bad Religion voltak a kísérő zenekarok. Jó társnak bizonyultak ismét. A következő edzés előtt fel kell töltenem az MP3 lejátszót, nem szeretném, ha a semmi közepén maradnék egyedül. OASIS letöltés: 36%. Iszonyúan lassú.
Fizikum: Fáradtan indultam neki, de jól bírtam. A jobb térdem ismét hozta a cseszegetős formáját, a gyengébbik bal láb viszont hibátlanul működött. A gyomromban éreztem egy darabig egy kis nyomást. Jó kis futás volt. Sokat haladtam. Az edzés után a szokásos térdfájdalmak jelentkeztek, elég jelentős erővel. Remélem, hogy rövid idő alatt meg tudom nevelni a térdeimet. Amúgy minden nagyon fasza volt.
A Cipőm: SAUCONY® Grid Fusion FFI 14
Kommentek