10 perc futás – 4 perc gyalog x4, 12 perc futás – 4 perc gyalog
Összesen: 52 perc futás, 20 perc gyalog = 72 perc
Időpont: 19.30 órától – sötét futás (Egyértelműen, hogy ilyen későn nem kell már futni.)
Terep: Szigetmonostor belterület 1 km táblától a Szentendrei kishajóhoz vezető betonút – Árpád út – két kör az új telkeknél, Betonút a teljes futási szakaszon
Megjegyzés: Egyedül futottam. Előzőleg, éjszaka 2.00 óra körül feküdtem le aludni, így nagyon fárasztó, szar napom volt. Idegesség, ingerültség. Egész nap bunkóságba hajló őszinteséggel jutalmazta embertársaimat. A cigány oktatáson gyorsan túl voltunk. Állítólag csont nélkül át fogok menni. Ennek örömére, a tervezettől eltérően neki vágtam este a tegnap esti penzumnak. Nagyon hideg lehetett, de egyáltalán nem érdekelt. Nem készültem fel lélekben a futásra. Fáradtan, kevés bemelegítéssel vágtam neki. Nyűg volt. Ma az erősebbnek vélt jobb lábam nem volt a megfelelő helyen a cipőben. Lazának éreztem a cipő tartását. Nem élveztem a futást, már az első 10 perc után a végét vártam. Bár a nikotinos tüdőm bírta, de általános fáradság uralta testemet és fejemet. A futások között nem csináltam nyújtásokat, minimál mozgással gyalogoltam monoton. Állandóan a már kifigyelt tájékozódási pontokat kerestem. Jól esett, amikor végre találkoztam egy emberrel. Egy volt csajom volt, aki egy kicsit lemerevedett, mert futva közelítettem felé, zseblámpával a szemébe világítva. Azt hittem először, hogy valami állatféle van a betonúton. Nem ismert meg. Holnap tárgyalja a költségvetésemet az önkormányzat, így kimarad a futás. Most egyáltalán nem bánom. Szükségem van egy kis pihenőre. Jó hír viszont, hogy a futás végén felszabadultnak és időnként boldognak éreztem magam. Egy órával később ez tovább fokozódott, miközben a haverokkal a krimóban megittam 1,5 liter teát egy deci rum kíséretében. Bad Religion és Cseh Tamás duruzsolt az edzés alatt a fülemben. Remélem, hogy hamarosan letöltődnek az OASIS albumai egy lopós oldalról. Ma 28%-nál jár a dolog.
Fizikum: Nagyon punnyadt voltam. Bár az előző futáshoz képest szervezetem gyorsan regenerálódott, a jobb térdkalácsomban a bokámban és a bal oldali repülő bordám alatt szúró fájdalmat éreztem. A bal csípőm forgója ismét rakoncátlankodott, de futás közben elmúlt az érzet. Sokszor eszembe jutott, hogy belegyalogoljak, de nem tettem meg. Ez volt eddig a legkritikusabb futásom. A napról-napra történő ilyen mértékű megterhelésre még nincs felkészülve a szervezetem. Nem vagyok hajlandó feladni, még akkor sem, ha kinyúvadok. A tüdő ismét jól muzsikált, viszont a szívemben éreztem folyamatosan gyengeséget. A futásból gyaloglásba történő átállás nagyon lazán és könnyedén ment. Futás után a korábbi lábfájdalmak enyhébb formában jelentkeztek, szokva van a dolog.
.gif)
Az órám: IRONMAN* Triathlon® 30-Lap
Időpont: 19.30 órától – sötét futás (Egyértelműen, hogy ilyen későn nem kell már futni.)
Terep: Szigetmonostor belterület 1 km táblától a Szentendrei kishajóhoz vezető betonút – Árpád út – két kör az új telkeknél, Betonút a teljes futási szakaszon
Megjegyzés: Egyedül futottam. Előzőleg, éjszaka 2.00 óra körül feküdtem le aludni, így nagyon fárasztó, szar napom volt. Idegesség, ingerültség. Egész nap bunkóságba hajló őszinteséggel jutalmazta embertársaimat. A cigány oktatáson gyorsan túl voltunk. Állítólag csont nélkül át fogok menni. Ennek örömére, a tervezettől eltérően neki vágtam este a tegnap esti penzumnak. Nagyon hideg lehetett, de egyáltalán nem érdekelt. Nem készültem fel lélekben a futásra. Fáradtan, kevés bemelegítéssel vágtam neki. Nyűg volt. Ma az erősebbnek vélt jobb lábam nem volt a megfelelő helyen a cipőben. Lazának éreztem a cipő tartását. Nem élveztem a futást, már az első 10 perc után a végét vártam. Bár a nikotinos tüdőm bírta, de általános fáradság uralta testemet és fejemet. A futások között nem csináltam nyújtásokat, minimál mozgással gyalogoltam monoton. Állandóan a már kifigyelt tájékozódási pontokat kerestem. Jól esett, amikor végre találkoztam egy emberrel. Egy volt csajom volt, aki egy kicsit lemerevedett, mert futva közelítettem felé, zseblámpával a szemébe világítva. Azt hittem először, hogy valami állatféle van a betonúton. Nem ismert meg. Holnap tárgyalja a költségvetésemet az önkormányzat, így kimarad a futás. Most egyáltalán nem bánom. Szükségem van egy kis pihenőre. Jó hír viszont, hogy a futás végén felszabadultnak és időnként boldognak éreztem magam. Egy órával később ez tovább fokozódott, miközben a haverokkal a krimóban megittam 1,5 liter teát egy deci rum kíséretében. Bad Religion és Cseh Tamás duruzsolt az edzés alatt a fülemben. Remélem, hogy hamarosan letöltődnek az OASIS albumai egy lopós oldalról. Ma 28%-nál jár a dolog.
Fizikum: Nagyon punnyadt voltam. Bár az előző futáshoz képest szervezetem gyorsan regenerálódott, a jobb térdkalácsomban a bokámban és a bal oldali repülő bordám alatt szúró fájdalmat éreztem. A bal csípőm forgója ismét rakoncátlankodott, de futás közben elmúlt az érzet. Sokszor eszembe jutott, hogy belegyalogoljak, de nem tettem meg. Ez volt eddig a legkritikusabb futásom. A napról-napra történő ilyen mértékű megterhelésre még nincs felkészülve a szervezetem. Nem vagyok hajlandó feladni, még akkor sem, ha kinyúvadok. A tüdő ismét jól muzsikált, viszont a szívemben éreztem folyamatosan gyengeséget. A futásból gyaloglásba történő átállás nagyon lazán és könnyedén ment. Futás után a korábbi lábfájdalmak enyhébb formában jelentkeztek, szokva van a dolog.
Az órám: IRONMAN* Triathlon® 30-Lap
Kommentek