50 perc futás, gyaloglás nélkül
Összesen: 50 perc futás
Időpont: 18.10 órától – esti futás
Terep: Tata Öreg-tó – A vártól a tófarokig, majd vissza – a vár előtt elfutva a gimnáziumig, majd vissza – a nagy buszmegálló előtt elfutva egy lakótelepi részre (gőzöm sem volt, hogy merre járok)
Megjegyzés: Alig vártam, hogy besötétedjen. Így aztán bátran vághattam neki az újabb tatai edzésnek, lévén, hogy csökkentett fényviszonyok között mégsem látják mozgásom oly sokan, mint fényes nappal. Az előző napi útvonalat követtem. Nem terveztem be ismét az 50 percet, megfogadtam, hogy az első tartósabbnak bizonyuló lábfájdalomig teszem a dolgomat. Végül ez nem következett be, így, ha az utolsó 5-7 perc nem is esett túl jól a szervezetemnek, viszonylag lazán lenyomtam az 50 percet, a legnagyobb megelégedésemre. A cipővel semmi gond nem volt, a két pulóver viszont soknak bizonyult: állandóan föl-le húzgáltam a melegítőruha cipzárját. Annak ellenére, hogy enyhén szemerkélt az eső, a sapkámat is levettem 17 perc futás után. Nagyon melegem volt. A tó és a környezete viszont ma is lenyűgöző formáját mutatta. Egyetlen dolgot viszont nem értek: Egy ilyen szép városnak miért van ennyire gyenge, primitíven kiépített közvilágítás hálózata? Éjszaka szinte az egész belváros sötétségbe borul. Pedig nem lenne miért szégyenkezniük a városatyáknak. Ki nem állom Rúzsa Magdát, azonban mégis őt vittem magammal futni, ami nem is volt rossz döntés. Folyamatosan aktívan tartotta a figyelmemet az olykor-olykor hisztérikusnak tűnő hangjával a fülembe sikítva. Köszi Magdi! Irány Horány!
Fizikum: Jó hosszan melegítettem be ismét, már csak azért is, mert a sötétedést korábbra tippeltem. Ismét fájdalommentesen teljesítettem az 50 percet, ami ígéretesnek tűnik a jövőt illetően. Az utolsó néhány percre azonban egy kissé elnehezültek a tagjaim, már vártam a végét. Az edzés után sem volt különösebb problémám a lábaimmal, melyek jól bírták az újabb próbatételt.
Az Öreg tó: Háttérben a tatai vár
Időpont: 18.10 órától – esti futás
Terep: Tata Öreg-tó – A vártól a tófarokig, majd vissza – a vár előtt elfutva a gimnáziumig, majd vissza – a nagy buszmegálló előtt elfutva egy lakótelepi részre (gőzöm sem volt, hogy merre járok)
Megjegyzés: Alig vártam, hogy besötétedjen. Így aztán bátran vághattam neki az újabb tatai edzésnek, lévén, hogy csökkentett fényviszonyok között mégsem látják mozgásom oly sokan, mint fényes nappal. Az előző napi útvonalat követtem. Nem terveztem be ismét az 50 percet, megfogadtam, hogy az első tartósabbnak bizonyuló lábfájdalomig teszem a dolgomat. Végül ez nem következett be, így, ha az utolsó 5-7 perc nem is esett túl jól a szervezetemnek, viszonylag lazán lenyomtam az 50 percet, a legnagyobb megelégedésemre. A cipővel semmi gond nem volt, a két pulóver viszont soknak bizonyult: állandóan föl-le húzgáltam a melegítőruha cipzárját. Annak ellenére, hogy enyhén szemerkélt az eső, a sapkámat is levettem 17 perc futás után. Nagyon melegem volt. A tó és a környezete viszont ma is lenyűgöző formáját mutatta. Egyetlen dolgot viszont nem értek: Egy ilyen szép városnak miért van ennyire gyenge, primitíven kiépített közvilágítás hálózata? Éjszaka szinte az egész belváros sötétségbe borul. Pedig nem lenne miért szégyenkezniük a városatyáknak. Ki nem állom Rúzsa Magdát, azonban mégis őt vittem magammal futni, ami nem is volt rossz döntés. Folyamatosan aktívan tartotta a figyelmemet az olykor-olykor hisztérikusnak tűnő hangjával a fülembe sikítva. Köszi Magdi! Irány Horány!
Fizikum: Jó hosszan melegítettem be ismét, már csak azért is, mert a sötétedést korábbra tippeltem. Ismét fájdalommentesen teljesítettem az 50 percet, ami ígéretesnek tűnik a jövőt illetően. Az utolsó néhány percre azonban egy kissé elnehezültek a tagjaim, már vártam a végét. Az edzés után sem volt különösebb problémám a lábaimmal, melyek jól bírták az újabb próbatételt.
Az Öreg tó: Háttérben a tatai vár
Kommentek