Futni tanulok

60 perc futás, gyaloglás nélkül

60 perc futás, gyaloglás nélkül

Időpont: 19.25 órától – esti futás
Terep: Szigetmonsotor Orvosi Rendelőtől a Mártírok úton az új telkekig – a Horányba vezető betonúton a gátig – a gáton végig a Dunakeszi kompig – a gáttal párhuzamos betonúton vissza – a játszótérnél fel a gátra és a Horányba vezető betonúton vissza az új telkekig – két kör az új parcelláknál – Árpád úton vissza a faluba – a Bajcsi Zsilinszky Úton a Szabadság térre – Ady Endre út – Mártírok úton vissza az Orvosi Rendelőig
Megjegyzés: Nincs kedvem írni, mint ahogy futni sem volt. A tegnapi megterhelést éreztem a lábamban, így lassabb tempóban futottam le az egy órát. Viszonylag hideg volt, a combjaim a 30. perc környékén elnehezedtek, de végül sikerült teljesítenem a terveket. Zene: Doors, Cseh Tamás.
Fizikum: Egy kissé túlterheltem magam tegnap. Izomlázzal a lábaimban vágtam neki. Ez tényleg bádogemberes futás volt: nagyon elnehezültek a tagjaim. Megyek cigányt tanulni, hátha tapad rám még valami. Jövő hét szerdán vizsgázom, egy kicsit para vagyok. Talán ettől olyan szar a hangulatom. Amúgy, kereken egy hónapja futok.


Szigetmonostor, Mártírok út: Szigetmonostori Fotóklub® 

60 perc futás, gyaloglás nélkül

Időpont: 17.20 órától – estébe hajló futás
Terep: Szigetmonostori cukrászdától a vízkelőig – a Rév utcáig a gáton – Pócsmegyerre a gáton – vissza a gáton a vízkelőig – az Árpád útig a cukrászda előtt betonúton – Árpád úton az új telkekig
Megjegyzés: Átlagos napom volt. Semmi különös. Egyetlen izgalmas élményem volt, ami az esti futóedzést jelentette: Egy nap híján egy hónapja kezdtem el a felkészülésemet a félmaratoni táv megtételére. Ennyire könnyedén, lazán, jókedvűen ez alatt az idő alatt még nem futottam. Egyáltalán nem jelentett a szervezetem számára nagy megterhelést az 1 órás futás, sőt, nagyon jól esett. A combjaimban éreztem némi izomlázat és a térdeimben enyhe nyomást, de nem zavart a futásban. Jó tempóban halattam, időnként 25-30 másodpercekre rá is kapcsoltam egy kicsit, ami szintén nagyon jól esett. A légzésem hamar rendeződött, a futótechnikám is jó volt. Keveset néztem az órát. Gyakran elfeledkeztem magamról, sokat gondolkodtam futás közben a dolgaimról. Viszont azt észrevettem, hogy folyamatosan gyorsulok. Az utolsó negyed órát szokatlanul nagy tempóban tettem meg minden gond nélkül. Az előző edzésemhez képest 4-5 percet gyorsultam. Méltó módon ünnepeltem meg az 1 hónapja tartó futásomat, mely alatt nagyszerű erőnlétben voltam és ami a legfontosabb, a lábaim is jól bírták a dolgot és végre eltaláltam az öltözködésemet is. Bár kissé hideg volt, de úgy tűnt, hogy az egy darab pulóver jó választás volt. A cipőt a bal lábamon kissé szorosan kötöttem meg, de még indulás előtt korrigáltam. Rúzsa Magdát és Doors-t hallgattam az edzés közben. Sokat segített ez a zenei párosítás. A Doors alatt lódultam meg nagyon az utolsó negyed órában. Magamban énekeltem a dalokat. Remélem, hogy holnap is neki tudok vágni az edzésnek. Biztatóak a jelek, nagyon jó állapotban voltak a futás után is a lábaim. Ezt bizonyítja az is, hogy közvetlenül az edzés után egy több mint kétórás néptánc próbán vettem részt, ahol igencsak kitettem magamért. Éreztem, hogy jelentős mértékben javult az erőnlétem, és az izomzatom is sokat lazult. Egyre többen beszélgetnem velem a futásról és érdeklődnek arról, hogy milyen is ez a történet. Úgy tűnik, hogy Tamás barátom is kedvet kapott, mert a jövő héten szeretne eljönni velem egy kicsit futni. Örülök nagyon ennek, de remélem, hogy első alkalommal nem akar 1 órát végignyomni, mert valószínű, hogy utána hosszú időre szögre akasztaná a futócipőjét. Reméljük a legjobbakat.
Fizikum: Nem igazán szeretnék most ide írni semmit, csupán annyit, hogy tök jó állapotban voltam a futás alatt és után is egyaránt. Úgy érzem, hogy jó taktikát választottam a kezdetek kezdetén, miszerint elsősorban nem gyorsan, hanem hosszú ideig akarok futni. A gyorsulás viszont így sem marad el, edzésről edzésre önnön magától jelentkezik. És még egy fontos dolog: Közeleg a Nők Napja. Szeressük őket, mert nagyon megérdemlik, főleg az a kedves tiszaújvárosi nő, no meg az a csudaszép tatai jány! De azért „nevelni” is kell ám őket! Módjával.


Tiszaújváros: Itt lakik az anyukám 

60 perc futás, gyaloglás nélkül

Összesen:  60 perc futás

Időpont: 18.00 órától – estébe hajló futás
Terep: Szigetmonostori cukrászdától a vízkelőig – a Rév utcáig a gáton – Pócsmegyerre a gáton – vissza a gáton a vízkelőig – a cukrászdáig
Megjegyzés: Elég morcos voltam egész nap, a leginkább egy hisztis picsához hasonlítottam, akinek reggel elgurult a gyógyszere. Nem is nagyon szóltak hozzám az emberek. Hozzáteszem, én sem hozzájuk, így aztán különösebb konfliktus nélkül cammogtam haza, hogy felöltsem magamra a már mosásra igencsak érett futófelszerelésnek kinevezett holmikat. Kedvetlenül, durcásan vágtam neki az edzésnek, s még szerencse, hogy az utolsó pillanatban felvettem a második pulóvert is, mert idő közben rádöbbentem, hogy igencsak hideg van. Lassan kezdtem a futást. Nem akartam magam megterhelni nagyon, mivel tegnap lenyomtam 1 órát és ma pedig a futás után táncpróbára kellett még mennem. Ennek megfelelően igen lassan is haladtam. Tutira mentem. 8-9 perc után bár beállt a légzésem, de lábaimban éreztem az előző napi nagy kalandot. Harminc perc után úgy döntöttem, hogy minimum negyven percet lefutok. Végül a 40 perc környékén már az 50-re gondoltam, s végül az 1 órára, amelyet sikeresen teljesítettem, sőt az utolsó 10 percben fokoztam is a tempót, ugyanakkor kevesebb távot tettem meg, mint az előző nap. Percben mérve kb. 3 percet jelent ez. De nem bántam, hiszen egy pólócsere után indultam is tovább táncpróbára, amitől eléggé be voltam rezelve, miszerint lehet, hogy a lábaim feladják majdan a szolgálatot. És láss csodát! Pont az ellenkezője történt. Nagyon jól bírtam a nagy tempót. A tüdőm remekül dolgozott, a lábam pedig nagyszerűen helyt állt. Charlie-t hallgattam egész úton. Egy kicsit unalmas volt, de felfigyeltem a szövegekre. Nem is olyan rossz. Az utolsó 15 percben Zorán is felbukkant, ami számomra egy kicsit modorosnak tűnt. Egy kicsit egysíkú a zenéje. Honap a cigányoktatás okán nem futok, ami nem is baj, viszont péntekre valami vadóc zenét töltök le: most hirtelen a Doors jutott az eszembe.
Fizikum: A bemelegítésre most nagyobb hangsúlyt fordítottam mint tegnap, de szerintem még mindig nem eleget. 15-17 perc táján a jobb térdembe többször is bele nyílalt a már ismerős fájdalom, némi pánikot keltve ezáltal. Éreztem egy kis túlterheltséget is, de nagyobb gond nélkül nyomtam le az 1 órát. A boltban ismét megjegyezték, hogy egyre jobban látszik rajtam az edzettség, táncpróbára pedig egy szűkebb fazonú Szigetmonostor címeres pólót gond nélkül fel mertem venni. Az egyik táncos nő dicsérte a vállaimat. No, ezt is megéltem! A lábaim a táncpróba után sem fájnak, de érezni lehet a terheltség mértékét.


Zöldsziget Táncegyüttes: Szigetmonostori Fotóklub® 

 

60 perc futás, gyaloglás nélkül

Összesen:  60 perc futás

Időpont: 17.50 órától – estébe hajló futás
Terep: Szigetmonostori cukrászdától a vízkelőig – a Rév utcáig a gáton – Pócsmegyerre a gáton – vissza a gáton a vízkelőig – az Árpád útig a cukrászda előtt betonúton – Árpád úton az új telkekig
Megjegyzés: Egy kissé aggódtam a futás előttem, mert két napot kihagytam, illetve vissza kellett időben érnem a Polgármesteri Hivatalba a Kulturális Bizottság ülésre. Három témában is érintve voltam: Faluház felújítás, éves Munkaterv, Térségi Kulturális Seregszemle. Így aztán a bemelegítés rövidre sikerült, ezért még egy újabb aggodalmam volt, hogy bírni fogom-e a futást. A tatai tópart után kissé furcsa volt újra a kietlen gáton lihegni, de jól esett a puha ázott talajon haladni Pócsmegyer irányába. Nagyon szépek voltak a felhők és hihetetlenül letisztult volt a levegő: több kilóméter távolságból is tű élesen lehetett látni az épületeket. Nem terveztem meg előre a futóidőt, de azt éreztem, hogy az előző 50 perces teljesítményem alá nem illik mennem. A 40. percben felszabadultan haladtam előre és úgy döntöttem, hogy ha esik, ha fúj, 1 egész órát fogok folyamatosan futni. Egy hónap edzés után, még kimondani is hihetetlen számomra ezt. A levegővétel 8-9 perc körül rendeződött, az izmaim (már ami van) jól bírták, a jobb térdem is tökéletesen működött. Iszonyatosan feldobva éreztem magam az utolsó 8-9 perc alatt, ami órákkal a futás után is érezteti hatását. A bizottsági ülésen kissé túl is voltam pörögve, utána pedig letoltam 2 Heineken sört, ami nagyon jól esett, mint mindig. Charlie-t hallgattam a futás alatt. Tök jó volt! Holnap a néptánc előtt biztos, hogy edzek egyet. Azt még nem tudom, hogy mennyi időt fogok rá szánni. Az egy óra futás tényét még nem dolgoztam fel teljesen fejben. A krimóban kinevetett egy srác azért mert futok. Ő azt mondta, hogy minek az, hiszen ahová siet, oda időben elindul, ahová nem siet, oda meg nem érdemes futni. Nem mondtam neki semmit, csupán mosolyogtam egyet. Azt hiszem nem értené meg, hogy miért is futok, hiszen magam sem tudom igazán. Egy biztos, hogy kurva jó érzés!
Fizikum: A rövid bemelegítés után nem sok jót vártam magamtól. A futás közbeni ellenőrzéseim során azonban mindig mindent rendben találtam. Most azon gondolkodom, hogy mire is panaszkodhatnék. Talán a jobb térdemet említeném meg, ami egy-egy röpke pillanatig enyhén éreztette, hogy nem kell azért nagyon duhajkodni. Amúgy minden ok. Amennyiben Isten is úgy akarja, holnap újra ringbe szállok.


A krímó előtt: Szigetmonostori Fotóklub® 

Összesen:  50 perc futás

Időpont: 18.10 órától – esti futás
Terep: Tata Öreg-tó – A vártól a tófarokig, majd vissza – a vár előtt elfutva a gimnáziumig, majd vissza – a nagy buszmegálló előtt elfutva egy lakótelepi részre (gőzöm sem volt, hogy merre járok)
Megjegyzés: Alig vártam, hogy besötétedjen. Így aztán bátran vághattam neki az újabb tatai edzésnek, lévén, hogy csökkentett fényviszonyok között mégsem látják mozgásom oly sokan, mint fényes nappal. Az előző napi útvonalat követtem. Nem terveztem be ismét az 50 percet, megfogadtam, hogy az első tartósabbnak bizonyuló lábfájdalomig teszem a dolgomat. Végül ez nem következett be, így, ha az utolsó 5-7 perc nem is esett túl jól a szervezetemnek, viszonylag lazán lenyomtam az 50 percet, a legnagyobb megelégedésemre. A cipővel semmi gond nem volt, a két pulóver viszont soknak bizonyult: állandóan föl-le húzgáltam a melegítőruha cipzárját. Annak ellenére, hogy enyhén szemerkélt az eső, a sapkámat is levettem 17 perc futás után. Nagyon melegem volt. A tó és a környezete viszont ma is lenyűgöző formáját mutatta. Egyetlen dolgot viszont nem értek: Egy ilyen szép városnak miért van ennyire gyenge, primitíven kiépített közvilágítás hálózata? Éjszaka szinte az egész belváros sötétségbe borul. Pedig nem lenne miért szégyenkezniük a városatyáknak. Ki nem állom Rúzsa Magdát, azonban mégis őt vittem magammal futni, ami nem is volt rossz döntés. Folyamatosan aktívan tartotta a figyelmemet az olykor-olykor hisztérikusnak tűnő hangjával a fülembe sikítva. Köszi Magdi! Irány Horány!
Fizikum: Jó hosszan melegítettem be ismét, már csak azért is, mert a sötétedést korábbra tippeltem. Ismét fájdalommentesen teljesítettem az 50 percet, ami ígéretesnek tűnik a jövőt illetően. Az utolsó néhány percre azonban egy kissé elnehezültek a tagjaim, már vártam a végét. Az edzés után sem volt különösebb problémám a lábaimmal, melyek jól bírták az újabb próbatételt.


Az Öreg tó: Háttérben a tatai vár

50 perc futás, gyaloglás nélkül

Összesen:  50 perc futás

Időpont: 19.50 órától – esti futás
Terep: Tata Öreg-tó – A vártól a tófarokig, majd vissza – a vár előtt elfutva a gimnáziumig, majd vissza – a nagy buszmegálló előtt elfutva egy lakótelepi részre (gőzöm sem volt, hogy merre járok)
Megjegyzés: Eredetileg a Cseke-tó körül szerettem volna kutyagolni, de nem sikerült, mert olyan sötét volt a terep, hogy jobbnak láttam egy kicsit kevésbé para helyet keresni. A tatai edzőtábor előtt elhaladva, erőt merítvén elszántam indultam az Öreg-tó irányába. Eredetileg fél órát terveztem, de annyira jól éreztem magam a bőrömben, hogy viszonylag lazán lekergettem a nem várt 50 percet, melynek örömére úgy döntöttem, hogy ha a következő nap sem lesz semmi különösebb fájdalmam, akkor ismét futok egyet, mert miért is ne. Az idő viszonylag hideg volt, a két pulcsi lazán bejátszott. A tó és környezete gyönyörű, élvezet ilyen helyen loholni. A cipő kényelmes volt. Nem tudok panaszkodni semmire. A betonon futástól egy kicsit be voltam tojva, de semmi gond nem volt vele, jól bírták a lábaim a kemény talajt a gátfutások után. Oasis és Cseh Tamás untatott a fülembe dalolászva. Beleolvastam az imént az előző írásaimba, és kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy időnként mennyire nem tudok írni, s amit mégis kipréselek magamból, az is tele van szarvashibákkal. Bocs, de nem javítom ki őket!
Fizikum: Jó hosszan melegítettem be. Sok nyújtási gyakorlatot végeztem, melynek meg is lett az eredménye, amely abban mutatkozott, hogy semmilyen fajta lábkín nem jelentkezett az „utazás” során. A tüdőm is jól érezte magát, így aztán nem is lihegem túl a dolgot, már csak azért sem, mert nagyon fáradtan írom eme sorokat be a gépbe. Jó, hogy magammal vittem Tatára a futócuccot.


A tatai vár: Az Öreg-tó partján

45 perc futás, gyaloglás nélkül

41 perc futás, gyaloglás nélkül

Időpont: 19.40 órától – esti futás
Terep: Szigetmonostori kis Duna ági gát, Pócsmegyer faluig – ugyanez vissza – Szigetmonostori kis Duna ági gát a szentendrei rév irányába (gát).
Megjegyzés: A futás előtti éjszaka nagyon későn feküdtem le, 3.00 óra környékén, mivel nagy tempóban újságot írok, hogy mennél hamarabb lepattanhassak a faluból egy kicsit a nőmhöz, illetve, hogy kipróbálhassam magam a híres tatai tavak környéki terepen. Remélem, hogy csütörtök este már ott róhatom a körcikkeket. Bevallom, hogy a kései lefekvéshez a Taxidermia című magyar nagyjátékfilm megtekintése is hozzájárult. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit elmélyülni egy különleges ontológiai fejtegetésbe, melynek középpontja az ember, mint matéria áll, melynek mozgatói az alapvető létszükségletekből generálódó, vágyként megfogalmazódó ösztönök: dugás, zabálás, félelem az elmúlástól. Egyébként a futás élményét ma két részre bonthatnám: Az első 26 perc prímán ment, nagyon örültem, hogy teljesen rendbejött a térdem. Gyakran elfeledkeztem az önnön magam megfigyeléséről, és egészen kikapcsoltam a gondolataimat, kiragadva ezáltal a hétköznapi ego-kalandok gyakorta fájdalmas identitáskeresési harcából. Már az első 3 km megtétele után éreztem, hogy gyors a tempó, 40 másodperccel hamarabb érkeztem Pócsmegyerre, mint a korábbi futásoknál. Ez az úgymond előny Szigetmonostorra visszaérve is megmaradt, bár igyekeztem időnként visszavenni a tempóból, hogy szenvedés nélkül bírja az utolsó 12-14 percet. Ez a szakasz azonban nem esett túl jól. Elnehezedtek a tagjaim, a levegővétel is időnként nehézkes volt, 6 perccel a befejezés előtt még a gátról is majdnem lefutottam. Végül a szokásos idővel értem vissza a szigetmonostori táblához, némi tempófokozással, amelyet tovább növeltem még egy perc erejéig. Az Oasis és Cseh Tamás is elég unalmas volt, de arra tökéletes, hogy ne figyeljek állandóan a légzésemre, ami nem lehetet nagyon gáz, mert a gáton úgy elfutottam két lány mellett, hogy csak akkor vettek észre, amikor közvetlenül melléjük értem. Nem kicsit ijedtek meg. Sapka és kesztyű nélkül futottam, a tréningruha cipzárja a szívem vonaláig le volt húzva
Fizikum: Jobban is bemelegíthettem volna, azonban siettem, hogy még mielőtt bezár a közért, tudjak vásárolni némi magas-c elnevezésű gyümölcslevet és valami könnyed ételt. A futás közben jutott eszembe, hogy hétfőn egy órával hamarabb zárnak, így éhen maradok. A tagjaim jól bírták az edzést, semmiféle probléma nem lépett fel. Időnként mintha zihált volna egy kicsit a tüdőm. A futás után nem lett lábfájdalmam. Most már bátran ki merem mondani, hogy kezd hozzászokni a terheléshez a szervezetem. Hamarosan kipróbálom az 50 perces folyamatos futást, de ma még türelemre intem magam.


Két templom:  Szigetmonostori Fotóklub®